A nagy stílus

A Xing jelentése forma, mely alatt a harcban használt mozdulatok külső megjelenését értjük. A Yi a bölcs elmét jelenti, melyet hívhatunk még tiszta tudatnak is. A Quan jelentése ököl. A Xing Yi-nek négy fő irányzata van: A Hebei, Shanxi, Henan-i és a régi Shanxi vagy Dai stílus. Ezek közül a legnépszerűbb a Hebei.

Besorolása szerint: északi-déli irányzat, belső stílus, félig kemény (lágy-kemény).

Északi-Déli irányzat

Xing Yi Quan gyakorlókat találunk északon és délen egyaránt. Li Nengran volt a stílus legismertebb népszerűsítője, aki tanított Shanxi és Hebei tartományokban is. A napjainkban Xing Yi-t gyakorlók 90%-a a Li Nengran által oktatott északi irányzatot tanulta vagy tanulja. A déli területeken a gyakorlóknak mintegy 10%-át találjuk, ahol szintén híres és elismert stílus. Az északi és a déli irányzatok technikáiban kis mértékben különbözhetnek, de az alapelvek tekintetében azonosak, hiszen Ji Jike tanítása volt a forrása mindkettőnek.

Belső stílus

A kínai harci művészeteket feloszthatjuk további két nagy csoportra, mint külső és belső stílusokra. A kétféle módszer céljaiban megegyezik, csak a megközelítés különböző. „A belső stílusoknál a belső viszi magával a külsőt, a külső stílusoknál a külső viszi magával a belsőt.”

A Xing Yi Quan a belső stílusok családjába tartozik. Gyakorlási szisztémáját tekintve közelebb áll a Taiji Quan-hez, mint a Shaolin rendszerekhez, azaz inkább a test belsejében lévő Qi fejlesztésére koncentrál, mint a külső edzési módszerekre. Tehát ebben a rendszerben a Qi fejlesztése fontosabb az izomerő fejlesztésénél, habár  speciális erejét kivezetve a karokba, az kemény erőként jelenik meg. A belső stílusok esetében is szükséges az izomerő használata a harcban. Azért, hogy a küzdelemben erősek legyenek, a Qi-t az izmokhoz kell vezetniük és a technikáikat külsőleg, keményen kell megjeleníteniük. Ezért a belső stílusok gyakorlója is végez harci Qi Gong-ot, (Wai Dan Qi Gong-ot) és az egészségmegőrzés miatt a külső stílusok is használnak Lágy Qi Qong gyakorlatokat.

„A belső stílusok a lágytól haladnak a kemény felé, a külső stílusok a keménytől haladnak a lágy felé”

Félig kemény (lágy-kemény) rendszer

A kemény irányzatok kivétel nélkül külső stílusok, melyek főként az izmok erejére támaszkodnak. Ezek a stílusok általában a Qi-t lokálisan a végtagokban fejlesztik, az izmok szisztematikus megfeszítésével. Az izmok és az inak teljes ellazítását kerülik. Amikor a Qi az izmokba áramlott, a lélegzetet visszatartják, hogy a Qi-t ott tudják tartani. Ez a legkönnyebb és a leggyorsabb fejlődési út, viszont az ily módon megerősített izmok könnyen visszafejlődhetnek a gyakorlás megszűnte után. Az ereje egy kicsit merev és leginkább külső sérüléseket okoz. Népszerű képviselője például a Tigriskarom stílus.

A lágy művészetek minden esetben belső stílusok, melyek a Dantian erejére támaszkodnak, és a teljes ellazítást hangsúlyozzák. Különleges technikájuk, hogy az ütések becsapódása előtt a karokat hirtelen visszarántják, a szalagok és ízületek védelmében. Ezzel egy korbácsütéshez hasonló lágy erőt képesek megjeleníteni, mely mélyre hatolva súlyos belső sérüléseket okozhat. Ennek az erőnek a kifejlesztése sokévi szorgalmas gyakorlást igényel, népszerű reprezentánsa a Taiji Quan.

A félig kemény stílusok a lágy és a kemény irányzatok keverékei, melyek kihasználják ezek előnyeit és egyesítik őket. Itt is lazák az izmok és az inak az akció indítása előtt, hogy a Qi szabadon áramolva a Dantian-ből könnyen feltölthesse azokat. Az ütések becsapódásának pillanatában azonban megfeszítik az izmokat, védve ezzel az ízületeket. Az izmok lezárásának másik fontos eredménye, hogy így az erő átadása is teljes mértékben megtörténik. Ez az erő képes külső és belső sérüléseket egyaránt okozni. Népszerű iskolái a Xing Yi Quan és a Fehér Daru irányzat.