A nagy stílus

A Xing jelentése forma, amely alatt a harcban használt mozdulatok külső megjelenését értjük. A Yi a bölcs elmét jelenti, melyet hívhatunk még tiszta tudatnak is. A Quan jelentése ököl. A Xing Yi-nek négy fő irányzata van: A Hebei, Shanxi, Henan-i és a régi Shanxi vagy Dai stílus. Ezek közül a legnépszerűbb a Hebei.

Besorolása szerint: északi-déli irányzat, belső stílus, félig kemény (lágy-kemény).

Északi-Déli irányzat

Xing Yi Quan gyakorlókat találunk északon és délen egyaránt. Li Nengran volt a stílus legismertebb népszerűsítője, aki tanított Shanxi és Hebei tartományokban is. Napjaink Xing Yi gyakorlóinak 90%-a a Li Nengran által oktatott északi irányzatot tanulta vagy tanulja. A dél-kínai területeken a rendszer követőinek mintegy 10%-át találjuk. Az északi és a déli irányzatok technikáiban kis mértékben különbözhetnek, de az alapelvek tekintetében azonosak, hiszen Ji Jike tanítása volt a forrása mindkettőnek.

Belső stílus

A kínai harci művészeteket feloszthatjuk további két nagy csoportra, külső és belső stílusokra. A kétféle módszer céljaiban megegyezik, csak a megközelítés különböző.

„A belső stílusoknál a belső viszi magával a külsőt, a külső stílusoknál a külső viszi magával a belsőt”

A Xing Yi Quan a belső stílusok családjába tartozik. Gyakorlási szisztémáját tekintve közelebb áll a Taiji Quan-hez, mint a Shaolin rendszerekhez, azaz inkább a test belsejében lévő Qi fejlesztésére koncentrál, mint külső edzési módszerekre. Tehát ebben a rendszerben a Qi fejlesztése fontosabb az izomerő fejlesztésénél, habár  speciális erejét a karokba koncentrálva, az kemény erőként jelenik meg. A belső stílusok esetében is szükséges az izomerő használata a harcban. Azért, hogy a küzdelemben erősek legyenek, a Qi-t az izmokhoz kell vezetniük és a technikáikat külsőleg, keményen kell megjeleníteniük. Ezért a belső stílusok gyakorlója is végez harci Qi Gong-ot, (Wai Dan Qi Gong-ot).

„A belső stílusok a lágytól haladnak a kemény felé, a külső stílusok a keménytől haladnak a lágy felé”

Félig kemény (lágy-kemény) rendszer

A kemény irányzatok kivétel nélkül külső stílusok, amelyek főként az izmok erejére támaszkodnak. Ezek a stílusok általában a Qi-t lokálisan a végtagokban fejlesztik, az izmok szisztematikus megfeszítésével. Amikor a Qi az izmokba áramlott, a lélegzetet visszatartják, hogy a Qi-t ott tudják tartani. Ez a legkönnyebb és a leggyorsabb fejlődési út, viszont az ily módon megerősített izmok könnyen visszafejlődhetnek a gyakorlás megszűnte után, ezért az elért eredmények megőrzése céljából valamint az egészségmegőrzés miatt a külső stílusok is használnak Lágy Qi Qong gyakorlatokat. A kemény irányzatok ereje kissé merev, mert az izmok és az inak teljes ellazítását kerülik. Az ilyen módszerekkel fejlesztett harci erő leginkább külső sérüléseket okoz, népszerű képviselője például a Tigriskarom stílus.

A lágy művészetek minden esetben belső stílusok, amelyek a Dantian erejére támaszkodnak, és a teljes ellazítást hangsúlyozzák. Különleges technikájuk, hogy az ütések becsapódása előtt a karokat hirtelen visszarántják, a szalagok és ízületek védelmében. Ezzel egy korbácsütéshez hasonló lágy erőt képesek megjeleníteni, amely mélyre hatolva súlyos belső sérüléseket okozhat. Ennek az erőnek a kifejlesztése sokévi szorgalmas gyakorlást igényel, népszerű reprezentánsa a Taiji Quan.

A félig kemény stílusok a lágy és a kemény irányzatok keverékei, amelyek kihasználják ezek előnyeit és egyesítik őket. Itt is lazák az izmok és az inak az akció indítása előtt, hogy a Qi szabadon áramolva a Dantian-ből könnyen feltölthesse azokat. Az ütések becsapódásának pillanatában azonban megfeszítik az izmokat, védve ezzel az ízületeket. Az izmok lezárásának másik fontos eredménye, hogy így az erő átadása is teljes mértékben megtörténik. Ez az erő képes külső és belső sérüléseket egyaránt okozni. Népszerű iskolái a Xing Yi Quan és a Fehér Daru irányzat.