Egy falubeli lány várandós lett. Mérges szülei tudni akarták, ki az apa. A megrémült és zavarodott lány Hakuint, a Zen mestert nevezte meg apaként, akiről eddig mindenki azt képzelte, hogy tiszta és erényes életet él. Amikor a felbőszült szülők nekiszegezték a lány vádját, csak ennyit felelt:
– Csakugyan?
Amikor a gyermek megszületett, a szülők elvitték Hakuinhoz, akit most kitaszítottként kezelt a falu. Azt akarták, hogy viselje gondját a gyermeknek, mivel ez az ő felelőssége.
– Csakugyan? – mondta Hakuin nyugodtan, és elfogadta a gyermeket.
Néhány hónap után, mialatt Hakuin szeretően gondozta a gyermeket, a lány nem volt képes tovább titkolni az igazságot. Bevallotta, hogy az igazi apa egy fiatalember a falusi piacról. A szülők azonnal Hakuinhoz mentek és kérték, hogy adja vissza a gyermeket. Sűrű bocsánatkérések közepette elmondták, mi történt. Hakuin visszaadta a gyermeket és csak ennyit mondott:
– Csakugyan?
