A császári testőrgárda

A Song dinasztia idején a mongolok betörtek Észak-Kínába és nagy területeket foglaltak el. A fenyegetés akkora volt, hogy a császárnak is délre kellett húzódnia, hogy újraszervezhesse hatalmát. Innen számítják a Déli Song dinasztiát (i. sz. 960). Ez idő tájt a déli központi Shaolin kolostor kiemelkedő szerephez jutott, mint harcművészeti és vallási központ. A császári testőrgárda tagjai is szoros kapcsolatban álltak a kolostorban gyakorló vagy tanító kivételes képességű kung-fu mesterekkel. Rendszeresek voltak a formában tartó edzőmérkőzések a testőrség és a shaolin mesterek között. A császári testőrség egy zártkörű „szuperharcosokból” álló közösségnek volt tekinthető. Az akkoriban vívott országos viadalokat szinte mindig a testőrség tagjai nyerték. Abban a néhány esetben, ha mégis egy tehetséges idegen nyert, megpróbálták kivételesen jó fizetséggel és komoly egzisztenciát ajánlva megkörnyékezni, melyre nehéz volt nemet mondani. Ezek miatt itt tömörült a kung-fu mesterek krémje.

Shaolin lepcsőn

A testőrség saját stílusát ez időben a Ba Zi Quan-nek hívták, később pedig Ba Ji Quan-nek. A testőr stílus főképp rövid ököl technikákra támaszkodó nagyon erős rendszer volt. Természetesen komoly hatást gyakoroltak a déli Shaolin templom harcművészetére a testőrökkel folytatott rendszeres viadalok. A rövidkezes technikák így a gyakorlatból kerültek be a Shaolin repertoárba. Ezt bizonyítja a napjainkban is népszerű déli stílus, mely Shaolin eredetét hangsúlyozza, neve pedig royal household kung-fu, azaz  királyi ház kung-fu.

A déli Shaolin kolostorban remek termőtalajra hullott a mag, mivel a déli életformához a rövidkezes stratégia inkább megfelelt. Ugyanis a városok sűrűbben lakottak voltak, mint északon, kevesebb volt a hely, az utcák is szűkebbek, sikátorszerűek. A tengeri halászat és a hely szűke miatt rengetegen éltek hajókon vagy bárkákon, így később gyorsan tudott terjedni a rendszer.

A nagy változást a mandzsu hatalomátvétel jelentette 1644-ben, mikor megalapították a Qing dinasztiát. A mandzsuk – mivel tartottak a felkelésektől – hatalomra kerülésük után betiltották a harcművészetek gyakorlását. Ez vonatkozott Shaolin templomokra is. Ez miatt a kolostorokban később minden harcművészeti gyakorlás titokban folyt. Nem volt más kiút a szerzetesek előtt, mint hogy a laikusok körében is elkezdték terjeszteni a harcművészetet a tudás megőrzése érdekében.

Az ezt követő időszak a különféle déli családi stílusok megszületésének kora (Hung Gar, Lee Gar, Chu Gar, Pak Mei, Wing Chun, Choy Gar, Mok Gar stb). Mivel a nép fiai küzdöttek a mindennapi megélhetésért, kevesebb idejük maradt a tanulásra és a gyakorlásra, mint egy kolostor szerzetesének. Ezért az ily módon kifejlődő stílusok specializálták magukat valamely testrész kiemelkedő megerősítésére és egy-egy technika köré építették a repertoárjukat. Ez a jelleg ma is tetten érhető a déli stílusok zöménél, dacára annak, hogy az elmúlt években próbáltak többrétűen fejlődni.

A Qing dinasztia előtt a kung-fu stílusok a Shaolin kolostorok falain belül alkalmazástechnikákat gyakoroltak. Miután betiltották a harcművészetek gyakorlását, megjelentek a formagyakorlatok, melyek kedvelt gyakorlatai lettek a frissen született kis családi rendszereknek is. De mindezek gyökerei egy tőről fakadnak. A Shaolin eredetet minden irányzat hangsúlyozza. A Shaolin rendszerbe pedig a császári testőrség jóvoltából került. Tehát ha ki akarjuk fejteni a rövid ököl teljes rendszerét, meg kell vizsgálni a mai rövid ököl stílusokat és a Ba Ji Quan testőr stílust. Így tettünk a Kung-fu Akadémián, hiszen több mint 20 évig tanulmányoztuk a déli Imádkozó Sáska stílust, megismertük a Wing Chun irányzatot és Pekingben behatóan tanulmányoztuk a Ba Ji Quan rendszert Liu Jun-Chu és Meng Lei mesterek segítségével. A közös találkozási pontok kirajzolták a Shaolin Duan Quan (Shaolin rövid ököl) rendszer körvonalait.

Köszönet Di Guoyong mesternek a történelmi összefüggések feltárásában és a tiszta források felkutatásában végzett munkájáért!