Visszatérés a forráshoz

A kamélia

A Ming dinasztiabeli Yong Le császár messze földön híres volt az országa gazdagságáról, a kincstára bőségéről és a palotája kifinomult eleganciájáról. Az ég fia azonban mindennél többre tartotta a saját tudását. Konfuciusz mester tanaiban ugyanis olyannyira előrehaladt, hogy meditációban elmerülve – a parkoktól és a pavilonoktól a díszállatokig és a növényekig – teljes egészében megtervezte a kertjét, és az tökéletes lett. Aki csak meglátta, nem győzte csodálni a kertet és dicsérni alkotóját. Hanem egyszer az uralkodó megelégelte a sok hízelgést és közhírré tétette, hogy gazdagon megjutalmazza azt, aki felülmúlja őt a meditáció képességében.

Telt-múlt az idő, de senki nem jelentkezett, aki összemérte volna a tudását az ég fiáéval. Végül azután mégiscsak előkerült két ember, aki nem riadt vissza a próbától, egy ágról szakadt buddhista szerzetes és egy csaknem mezítelen taoista remete. Az udvaroncok alig merték őket az uralkodó színe elé bocsátani. Hanem a császár igen megörült a jöttüknek, szívélyesen fogadta és bőségesen megvendégelte őket, majd így szólt hozzájuk:

– Én a palotám büszkeségét, a kertet egy meditációm során pillantottam meg. Ti mit láttok belőle, bölcs férfiak?

Azzal az uralkodó udvariasan magukra hagyta a mestereket, akik mély meditációba merültek. Amikor a császár fél óra múlva visszaérkezett, a buddhista szerzetes lehunyt pillával kezdett beszámolni szellemi élményeiről:

– Amint belépünk a kapun, ó, császár, egy festői, folyondárral benőtt előkertbe jutunk, amely egy tóhoz vezet. A kristálytiszta vízből vörös pontyok ütik fel a fejüket, hogy megbámulják azokat a szerencsés halandókat, akik átmehetnek a fahídon, hogy a túlsó parton megcsodálják páratlan kaméliacserjéidet.

– Köszönöm. Tökéletes – mondta az ég fia azzal a taoista remetéhez fordult, aki ezalatt egykedvűen hallgatott. – Innen folytasd.

– Íme, a legszebb virág – nevetett a szerzetes, és a rongyai alól előhúzott egy kaméliát.

Meditációs alapmódszerek

A CÉL

A kötetlen meditáció nem kíván meg szigorú üléspozíciót, vagy légzéstechnikát. Célja, hogy a gyakorló sétába ágyazza, és a természetbe belefeledkezve végezze a meditációt, amikor csak ideje engedi napi elfoglaltságai közt. Ezzel a taoista meditáció módszerrel leplezhető maga a meditációs tevékenység és elkerülhető a túlzott feltűnés és nem kívánt figyelem az idegenek részéről. Bár a taoisták mindig is szokatlan dolgaikról voltak ismertek, mégis szerettek észrevétlenek maradni.

ÜLÉS

A taoista mesterek nem veszik szigorúan a meditációs ülést. A lótusz pozíció akkor a legideálisabb, ha fájdalom nélkül tudjuk fenntartani. Elfogadott a féllótusz tartás (egyik lábfej nyugszik a combon) és a törökülés is. Kényelmesebb hosszú időn át megtartani bármely ülőhelyzetet, ha a meditációs párnára még egy kispárnát helyezve megemeljük a feneket és ezzel tehermentesítjük a lábakat. Miután a nyugati ember csontozata eltér az ázsiaiétól, a kispárna jó ha magas. A Qi akkor áramlik jól, ha a két kéz az ölben nyugszik, a bal tenyér tartja a jobb tenyeret, mindkét kéz ujjai lazán behajlanak. A test egyenes, de nem merev. A fej enyhén előrebiccen, a szemek félig csukva. A szájat becsukjuk, a nyelvet a szájpadhoz érintjük. Az idősebb kezdők üljenek inkább széken. A megfelelő székmagasság az, amelyen ülve a gyakorló combja vízszintes marad. A bokát és a térdeket zárják össze a Qi akadálytalan áramlásának érdekében. A felsőtest egyenes, ugyanúgy mint a lótuszülésnél. A széken ne dőljenek hátra és ne támaszkodjanak a karfára. Legjobb egy megfelelő magasságú fa háromlábú szék egy vékony párnával. A testtartás akkor jó, ha nem is túl feszes, de nem is annyira laza, hogy elálmosodjunk. A hagyományos meditációs ruházat bő nadrágból és egy laza köpenyből állt, de a mostani ruházat két fő követelménye is az, hogy laza és kényelmes legyen.

Az öveket, ingnyakat mindenképp oldjuk ki. A testfelületet meditáció közben ne érje hideg fuvallat, ha nem viselünk a lábakat is eltakaró köpenyt, akkor egy könnyű takaró is megteszi a befedésükre.

LÉGZÉS

A meditáció elején néhány perces légzőgyakorlatot végzünk, melynek két fő célja van: az első a ki- és belégzésre összpontosítva a Qi áramlásának elősegítése és a tudat lenyugtatása. A második a meditáló helyes légzésének kialakítása a meditáció teljes idejére. Ugyanis ha a légzés túl sekélyes, vagy szabálytalan, a Qi nem tud áramlani, a tudat pedig nem képes elnyugodni. Ezért az ülőmunkát végzők jellemzően sekély mellkasi légzése is korrekcióra szorul. Idővel a szabályos légzés a gyakorló természetévé válik, így nem lesz szükség a meditációt hosszabb légzésgyakorlással kezdeni. A légzés akkor jó, ha odafigyelünk rá, hogy mindig csendes, mély és szabályos legyen. Így remélhetünk sikert a jóga gyakorlásban és tökéletes egészségi állapotot. A szabályos légzést birtokló gyakorló légzése még jelentős testi erőfeszítés hatására sem veszíti el ritmusát.

ELNYUGODOTT TUDAT

Sokfajta technika használja az elmélkedést a tudat lenyugtatására és mozdulatlanná tételére. A mozdulatlanságot a legnehezebb elérni. Hiába zárjuk be az érzékek kapuit ahogy Chuang Ce tanítja, ha tudatunk nem ragadhat meg valamit, megszűnik a tudatosság. A mesterek viszont a tárgynélküli éberségről beszélnek, ezt leginkább a lámpás hasonlattal lehet érzékeltetni. A meditáló ébersége olyan mint a lámpás kiáradó fénye, amely végtelen tiszta hótakaróra vetül. A lámpa fénye, vagyis az éberség nem halványodik, de szétszóródik a tiszta folytonosságon. Az éberség tárgya így a létezés egésze, nem pedig a forma változatossága. A Tao rejtett természetén ily módon rögzített elme cseppenként kapja meg azt az intuitív bölcsességet amely elvezet a tapasztaláshoz, amit a buddhisták Megvilágosodásnak, a taoisták pedig a Forráshoz való visszatérésnek hívnak.

IDŐTARTAM

A kötetlen meditációt természetesen bárhol, bármikor, bármeddig végezhetjük, akár séta, vagy fekvés közben. A gyakorlás viszont legyen rendszeres. A kezdőnek nem kell magát túlerőltetnie, húsz-húsz perc reggel és este épp elég, hiszen a siker hajszolása bukáshoz vezet. Az időt fokozatosan növeljük a rendszeresség megtartása mellett. A Tao-nak ritmusa van, amelyhez a jó gyakorló alkalmazkodik. Így idővel a haladó meditáló egy-két napig is képes lesz egyhuzamban gyakorolni. De ne feledjük hogy a rendszeres gyakorlás többet ér, mint egy-egy hosszú ülés.