Wu Ji

A taoizmus ősi életforma, amelynek gyökerei majd 5000 évre nyúlnak vissza. A népi hagyományok, az okkult tudományok, a kozmológia, a meditáció, a költészet, a művészet, a filozófia és az emelkedett miszticizmus sajátos keveréke. A taoizmus világunkból eltűnőben lévő életmód, a régmúlt kor misztikus és elbűvölően festői maradványa.

Lao Ce híres írásának „Az út és erény könyvének” – Tao Te King – sok fordítása létezik és Chuang Ce munkáira is felfigyelt már a világ, de a taoizmus más oldalairól kevés szó esett ezidáig. Valójában Lao Ce és Chuang Ce nem a taoizmus megalapítói voltak, hanem figyelemreméltó virágai egy fának, amely már az ő idejükben – azaz két és félezer évvel ezelőtt is – tiszteletreméltóan öregnek számított. A tan alapítója Huang Ti, a Sárga Császár (i.e. 2697-2597) volt. A Sárga Császár utódai pazar ajándékokkal kápráztattak el bennünket, ezek többnyire a mítosz és a költészet világából valók, céljuk pedig az ember szellemi sorsának tündöklő beteljesítése, azaz olyan tanítás, ami által az ember halandóból halhatatlanná lehet és az isteneken túl létezhet.

A Tao – az Út – megismerhetetlen, végtelen és örökkévaló, tiszta szellem, mindent magában foglaló és mindent átható.

A taoista teremtésmítosz szerint a tao megteremtette az Egy-et. A polaritás megjelenésével az egy passzív és az egy aktív princípiummal, megszületett a Kettő, a yin és a yang, melyek keveredéséből először kivált a három eredendő legtisztábbika: az Erő. Később levált a Forma, amely már tisztátalan, mivel energiát tartalmaz és végül jött a nagy homogenitás, amely láthatóvá tette az Anyagot. Az anyag a legdurvább ezek közül, mivel tartalmaz erőt és formát is. Ezek után a könnyű és tiszta anyagok felemelkedtek megalkotva a mennyet, a nehezebb és tisztátalan anyagok lesüllyedtek, megalkotva a Földet. Így megszületett az Univerzumban létező milliárdnyi dolog.