Forgó tenyér

A Bagua Zhang (magyarul ejtve Pa kua) a kínai belső harcművészetek egyike, a Xing Yi és a Taiji mellett. Történelmét tekintve közülük is a legfiatalabb. A stílus az ököl helyett a tenyerek használatát hangsúlyozza, innen származik a neve,- bagua zhang, vagyis „nyolc trigram tenyér”. Az elnevezés a Változások könyvéből (Yi Jing) származik, ahol a nyolc trigram az egyik alapvető szimbólum. A trigramok nyolc természeti erőt képviselnek, azok esszenciális jelentését hordozzák. A stílus alapítója Dong Haichuan volt, aki a Qing dinasztia idején, kb. 1799-1882 között élt. Az általa megalkotott stílus 1866 körül vált ismertté Pekingben majd ezt követően gyorsan elterjedt a szomszédos Hebei tartományban és Kína más területein. Életéről sok hihetetlen legenda maradt fenn, és a harci művészetek babonás hírű alakjává vált. Megküzdött a híres Xing Yi mesterrel, Guo Yunshen-nel is, de  kétnapos küzdelemben sem tudtak egymás fölé kerekedni. Dong Haichuan olyan gyorsan tudott eltűnni a figyelő személy látómezejéből, hogy varázslatra gyanakodtak.

A Bagua Zhang története, kialakulása

Dong Haichuan Hebei tartomány Wen An járásában, Zhujiawu-ban született. Fiatal korában helyi harcművészetet gyakorolt, amely elsősorban tenyértechnikákból állt, és már akkor elismert harcos hírében állt. Mivel nem szívesen dolgozott a földeken, 40 évesen elhagyta szülőföldjét, hogy mélyebb tudás után kutasson Kína más vidékein. Délre utazott ahol egy taoista szekta tagjává vált. A szektában elterjedt volt egy olyan gyakorlási forma, mely során körben sétálva mantrákat ismételtek. A gyakorlat célja a tudat lecsendesítése és a koncentráció fenntartása volt, mely dinamikusan fejlesztve a belső energiákat a megvilágosodást volt hivatott előkészíteni. Később Dong kombinálta a taoista körsétát az általa ismert harcművészettel, így megalkotva egy új irányzatot, amely a mozgékonyságot és a folyamatos mozgás közben végrehajtott technikákat hangsúlyozza.

Stílusának eredeti neve „Zhuan Zhang” vagyis forgó tenyér volt, később művészetéről, mint a taoista Yi Jing (Változások Könyve) elméletével összefüggő rendszerről beszélt. Miután elég kiforrottnak érezte új stílusát, visszatért Pekingbe ahol az ártatlanok védelmében harc közben megölt néhány embert. Az akkori törvények szerint, akik a császári családot szolgálták, mentesültek a törvényi büntetés súlya alól. Ezért a császár rokonainál, a Su Wang palotában kezdett dolgozni, ahol hamarosan felfigyeltek harcművészeti képességeire. Egy küzdelmi kihívás alkalmával legyőzte a testőrparancsnokot és ezzel a császári rokon személyi testőrévé válhatott.

Ettől az időtől kezdve fogadott tanítványokat, majd kb. 1874-ben visszavonult a testőri munkától és kizárólag a tanításra fordította idejét. Soha nem fogadott kezdőket, csak olyan tanulókat, akik bármely más stílusban már harcművészeti tapasztalattal rendelkeztek. Minden tanítványát személyre szabottan oktatta, azok fizikai kondícióját, testfelépítését és harcművészeti hátterét figyelembe véve. Minden stílus fejlődik és változik a generációk során és ez a Bagua-val sem volt másképp. Dong tanítási szisztémájának köszönhetően tanítványai a saját látásmódjuk és hátterük alapján ötvözték a mesterüktől tanultakat az egyéni tapasztalataikkal, illetve a stílus különböző pontjaira helyezték a hangsúlyt. A legtöbb napjainkban ismert Bagua irányzat eredete visszavezethető Dong Haichuan valamelyik tanítványához. Közülük is hárman voltak, akik kiemelkedő szerepet játszottak a stílus továbbörökítésében. Yin Fu a Luohan ököl (külső, Shaolin irányzat) mestere volt, aki a maga idejében az egyik legismertebb küzdő volt az országban. Lévén hogy külső stílus mestere volt, az ő irányzatát kemény tenyérnek, vagy Yin stílusú Bagua-nak hívják.

Bagua Zhang története

Másik magas rangú tanítványa Cheng Tinghua (fenti kép, jobb oldalon ül), aki a hagyományos kínai birkózás avatott szakértője volt, az ő általa megalkotott stílus a Cheng, más néven  a lágy tenyeres változat. Cheng, idővel számos dobást és a kínai birkózásban hatékonynak ítélt technikát épített rendszerébe. Ez az oka annak, hogy bizonyos fogások kizárólag ebben a stílusban ismertek. Számos tanítványa volt, akik által további vonalakra ágazott a stílus.

Egy másik tanítvány, Ma Wei Qi révén került a stílusba az ún. szélkerék-tenyér technika, s mielőtt megmérgezték volna átadta tudását Liu Caichen-nek aki később Cheng Tinghua személyes tanítványává vált. Így lett a szélkerék-tenyér is a lágy tenyér stílus sajátja. Cheng Tinghua a boxer lázadás idején 1900 augusztusában halt meg, amikor a Nyolc nyugati nagyhatalom szövetsége lerohanta Pekinget. Az ellenálló csapatok egyik vezetőjeként részt vett a harcokban, ahol végül német katonák lőtték le.

Ezután gyermekei és tanítványai sokat tettek a stílus további népszerűsítéséért. A harmadik tanítvány, aki megalkotta saját Bagua stílusát, Liang Zhenpu volt. Liang mint a legfiatalabb tanítvány sokat tanult kungfu testvéreitől is, és nagy hatást gyakoroltak rá Dong idősebb tanítványai. Később Dong Haichuan tanításait kiegészítette Yin Fu-tól és Cheng Tinghua-tól tanult technikákkal is. Teljes tudását átadta a közelmúlt legendás Bagua mesterének Li Ziming-nek aki Di Guoyong tanára volt.