Dian xue, Dim mak

Az ütéspontok harcművészeti alkalmazása a kínai orvoslás akupunktúrával kapcsolatos ismereteiből ered. A Sárga császár (i.e. 2697-2597) Belgyógyászati könyve 12 pontos Ying pulzust és 365 Lao pulzust különböztetett meg. Az életpontok rendszerének megalkotója Zhang San Feng volt (960-1127). Élete korai szakaszában sok éven át a Shaolin kolostor kiváló tanítványaként élt és gyakorolt. Miután elhagyta a Shaolint, beutazta Kínát, hogy összemérje tudását más mesterekkel is. Jó néhány olyan harcost talált, akik nálánál jobb harci képességekkel rendelkeztek, így ezek a mesterek nagy hatást gyakoroltak harcművészeti fejlődésére.

Idősebb korára a világtól elvonulva tapasztalatait összegezve megalkotta a Tai Ji Quan-t és a Dim Mak ütéspontok rendszerét. A hagyományok szerint Zhang a Wudang hegyen készített egy ember alakot bronzból, melynek testén mintegy 300 pont volt kijelölve. Ezek között voltak a fő pontok, a 36 legfontosabb pont is az emberi testen.

A Dim Mak technikái a leghaladóbb tanításai a kínai kung-fu-nak. Az életpontok megütéséhez rendkívüli precizitás szükséges. A pontosság első követelménye a támadásra érzékeny területek ismerete. A kung-fu ezeket „pontoknak” nevezte, de ez a megjelölés félrevezető, mert ezek inkább testterületek, melyek ráadásul különféle alakúak. Az érzékeny pontok csak ritkán helyezkednek el a testfelszínen, inkább lényegesen mélyebben, gyakran még a csontok által is jól védett helyeken találhatóak. Ezért a különféle életpont táblázatok nem igazán használhatók, mivel a pontokat testfelszínen jelölik meg. A régi kung-fu iskolákban többen hitték, hogy a különféle pontok támadása csak a nap bizonyos óráiban igazán hatásos. Ha csak a 36 legfontosabb pontot vesszük (de elég gyakori a 108 pontos repertoár is) és ezeket tovább bonyolítjuk a hozzájuk tartozó időtáblázattal is, elképzelhető az a zűrzavar, melyet azoknál okozott, akik ezt elhitték.

De nem mindenki veszi ezt komolyan. Valószínű, hogy a túlbonyolítás valódi oka a félrevezetés volt, elterelve a figyelmet a leghatékonyabb technikákról és a ténylegesen érzékeny testterületekről. Célszerűbb tehát néhány biztos hatású testterület támadására építeni kung-fu technikáinkat, melyek hatékonysága független a napszakoktól és egyéb homályos tényezőktől.

Egy ilyen kung-fu-nak része kell legyen az ujjak és a kezek rendkívüli ereje is. De nem elég csupán a fizikai felkészültség, hanem energetikailag is magas szintre kell jutni, a Qi Gong mesterévé kell válni. Ha ezek közül bármelyik hiányzik vagy nem tökéletes a kidolgozottsága, úgy a rendszer nem működik!

„A tudás megvédi önmagát.”

Kétségtelen, ha egy megfelelő jártasságú ember megüt egy vezérpontot az emberi testen, akkor az komoly belső sérüléseket okoz, miközben külsérelmi nyom nem látható.