Dian xue, Dim mak

Az ütéspontok harcművészeti alkalmazása a kínai orvoslás akupunktúrával kapcsolatos ismereteiből ered. A Sárga császár (i.e. 2697-2597) Belgyógyászati könyve 12 pontos Ying pulzust és 365 Lao pulzust különböztetett meg. Az életpontok rendszerének megalkotója Zhang San Feng volt (960-1127). Élete korai szakaszában sok éven át a Shaolin kolostor kiváló tanítványaként élt és gyakorolt. Miután elhagyta a Shaolint, beutazta Kínát, hogy összemérje tudását más mesterekkel is. Jó néhány olyan harcost talált, akik nálánál jobb harci képességekkel rendelkeztek, így ezek a mesterek nagy hatást gyakoroltak harcművészeti fejlődésére.

Idősebb korára a világtól elvonulva tapasztalatait összegezve megalkotta a Tai Ji Quan-t és a Dim Mak ütéspontok rendszerét. A hagyományok szerint Zhang a Wudang hegyen készített egy ember alakot bronzból, melynek testén mintegy 300 pont volt kijelölve. Ezek között voltak a fő pontok, a 36 legfontosabb pont is az emberi testen.

A Dim Mak technikái a leghaladóbb tanításai a kínai kung-fu-nak. Az életpontok megütéséhez rendkívüli precizitás szükséges. A pontosság első követelménye a támadásra érzékeny területek ismerete. A kung-fu ezeket „pontoknak” nevezte, de ez a megjelölés félrevezető, mert ezek inkább testterületek, melyek ráadásul különféle alakúak. Az érzékeny pontok csak ritkán helyezkednek el a testfelszínen, inkább lényegesen mélyebben, gyakran még a csontok által is jól védett helyeken találhatóak. Ezért a különféle életpont táblázatok nem igazán használhatók, mivel a pontokat testfelszínen jelölik meg. A régi kung-fu iskolákban többen hitték, hogy a különféle pontok támadása csak a nap bizonyos óráiban igazán hatásos. Ha csak a 36 legfontosabb pontot vesszük (de elég gyakori a 108 pontos repertoár is) és ezeket tovább bonyolítjuk a hozzájuk tartozó időtáblázattal is, elképzelhető az a zűrzavar, melyet azoknál okozott, akik ezt elhitték.

De nem mindenki veszi ezt komolyan. Valószínű, hogy a túlbonyolítás valódi oka a félrevezetés volt, elterelve a figyelmet a leghatékonyabb technikákról és a ténylegesen érzékeny testterületekről. Célszerűbb tehát néhány biztos hatású testterület támadására építeni kung-fu technikáinkat, melyek hatékonysága független a napszakoktól és egyéb homályos tényezőktől.

Egy ilyen kung-fu-nak része kell legyen az ujjak és a kezek rendkívüli ereje is. De nem elég csupán a fizikai felkészültség, hanem energetikailag is magas szintre kell jutni, a Qi Gong mesterévé kell válni. Ha ezek közül bármelyik hiányzik vagy nem tökéletes a kidolgozottsága, úgy a rendszer nem működik!

„A tudás megvédi önmagát.”

Kétségtelen, ha egy megfelelő jártasságú ember megüt egy vezérpontot az emberi testen, akkor az komoly belső sérüléseket okoz, miközben külsérelmi nyom nem látható.

További kungfu irányzatok >>