A Taiji-, (korábbi nevén lágy ököl, vagy 13 testtartás) kialakulása meglehetősen homályos. A legenda szerint a stílus létrehozása – egy Zhang Sanfeng nevű taoista szerzetes személyéhez kötődik, aki a Song dinasztia idején élt i. sz. 1100 körül. Sokan őt tartják a Taiji szülőatyjának, de valójában nincs elegendő történelmi bizonyíték ennek a nézetnek az igazolására. Valószínűbb, hogy a stílus a Wudang hegységbeli Shaolin templomokban jött létre. Még ha létezett is a fent említett szerzetes, s létre is hozott egyfajta mozgásrendszert, az valószínűleg jelentősen különbözött a XVII. század közepétől már jól nyomon követhető Chen Taiji-tól. Mai formáját egészen biztosan nem egy ember alkotta meg, hanem az évszázadok során sok szakértő keze alatt alakult, formálódott és fejlődött. Ez jelentette a művészet fennmaradását napjainkig, hiszen csak annak van jövője, ami képes a változásra, megújulásra.
A XX. század első felében Tang Hao és mások megpróbáltak utána járni annak, hogy pontosan mikor és ki hozta létre a Taiji Quan-t. Megbízható írásos feljegyzések a XVII. század közepétől állnak rendelkezésre. Amikor a Ming-dinasztiát a Qing-dinasztia váltotta fel, élt Henan tartomány Wen megyéjében egy Chen Wangting (1600-1680) nevű ember, aki a megye katonai védelméért volt felelős. „Értekezés a Taiji Quan-ről” című művében ő nevezi először a stílust Taiji Quan-nek.
Chen Wanting a Chen család 9. nemzedékének volt a képviselője. Az ő Taiji-Quan-e 7 pusztakezes (57, 27, 24, 23, 29, Paochui, 108) és néhány fegyveres formagyakorlatból (kétélű egyenes kard, szablya, lándzsa), valamint lökésgyakorlatokból állt.
A família 14. nemzedékének idejéből két kiemelkedő mester neve maradt fenn, ők még valamennyi formagyakorlatot ismerték, ellentétben a család többi tagjával, akik általában két pusztakezes és egy-két fegyveres formánál többet nem gyakoroltak. Az egyikőjük Chen Youbeng, aki az egészség megőrzését előtérbe helyezve hozta létre az egy formagyakorlatos Új stílust. (Később erre alapozva hozza létre Chen Qingping a Zhaobao stílust, mely egy városról kapta a nevét). A másik jelentős mester Chen Changxing, aki a két formagyakorlatos Régi stílust hozta létre.
Chen Chanxing (1771-1853) arról is ismert, hogy tőle tanult Yang Fukui – vagy más néven Yang Luchan (1799-1872)-, aki később megalkotta saját irányzatát, a napjainkban is világszerte ismert Yang stílust. Yang Luchan és második fia Yang Banhou, (1837-1892) elkezdték tanítani az ún. Kis stílust (a Yang Taiji egyik változata) Quan You-nak (1834-1902), az uralkodó család mandzsu származású testőrkapitányának, aki később felvett egy han kínai nevet (a Wu – t), innen ered az általa létrehozott új Taiji stílus neve: Wu Taiji.
A Taiji öt legismertebb stílusa között létezik egy másik Wu stílus is, amelyet a Yongnian megyei Wu Yuxiang (1812-1880) hozott létre. Ő 1851 körül Yang Luchan-tól tanulta a Chen család Régi stílusát, majd az Új stílust Chen Qingping-től. Az ő tanítványa volt Li Yiyu (1832-1892), aki tudását Hao Weizheng-nek (1849-1920) adta tovább, s tőle tanult Sun Lutang (1861-1932), aki a Sun stílus megalkotója.
Ezen öt széles körben ismert irányzat (Chen, Yang, a kétféle Wu, valamint a Sun) mellett, természetesen sok más kevésbé ismert Taiji stílus is létezik. Az egyes stílusoknak számos változata van. Főleg a XX. században jött létre rengeteg kisebb jelentőségű változat, melyet a kínai kommunista kormány sport- és egészségügyi politikája is szorgalmazott, bár kizárólag az egészség megőrzése céljából folytatott gyakorlást tekintették elfogadhatónak, mert a harcművészetek művelését tiltották a „kulturális forradalom” idején, ami természetesen vonatkozott a Taiji-ra is, kivéve a „gyógyító” Taiji-t. A nyugati világ egyoldalú képe a Taiji-ról ennek köszönhető, hiszen a tereken, parkokban többnyire ezt az irányzatát gyakorolták.
Chen Changxing volt az első, aki a régi hagyományt átlépve elkezdte a Taiji titkos tanítását Hebei tartományban megismertetni a Chen családon kívüliekkel is. Dédunokája Chen Fa-Ke (1887-1957) volt a XX. század legjelentősebb Chen Taiji mestere (17. nemzedék), akiről azt tartották, hogy tökéletes tudással rendelkezett. Ő tovább fejlesztette dédapja két formagyakorlatos stílusát, amelyet Új stílus néven is ismernek.
Chen Fake (fenti kép, ülő sor közepén) 1928-ban unokaöccse által meghívást kapott Pekingbe ahol minden erejével a stílus népszerűsítésén dolgozott. 30 évnyi kitartó munkája nyomán a harcművészeti világ megismerte és elismerte stílusát.
Számos kiváló, később híressé vált mester került ki keze alól. Az ő tanítványa volt többek között Tian Xiu-Chen, Lei Mu-Ni, Gu Lu-Xin és a 18. nemzedékhez tartozó Feng Zhi-Qiang (1926-2012) is, aki szintén tovább csiszolta a Chen Taiji két formagyakorlatos stílusát, melyet kiegészített két további gyakorlatsorral (24 és 48) azért, hogy elősegítse a két tradicionális forma (83 és 71) könnyebb elsajátítását. Ez az új stílus Chen Shi Xin Yi Hun Yuan Taiji Quan néven ismert.
Han Kui-Yuan – a már évek óta Magyarországon élő 19. nemzedékbeli Chen Taiji mester – először Chen Fa-Ke egy kimagasló tudású (18. nemzedékhez tartozó) tanítványánál Tian Xiu-Chen-nél (1916-1984), majd annak halála után Feng Zhi-Qiang-nál tanult.
Han mester magyarországi tanítását 2000-ben kezdte meg a Kung-fu Akadémián, ahol a mai napig is több csoportot vezet. 2001 őszén létrehozta a Magyarországi Chen Shi Xin Yi Hun Yuan Taiji Quan Egyesületet, melynek élén azóta is rendületlenül népszerűsíti a stílust.
