Kérek egy kiló kungfut?!

Elolvasva ugye milyen furán hangzik? Érezzük, hogy valami nem stimmel.
Az ősi Kína bölcsességét, szellemiségét, testkultúráját, évszázados tapasztalatait nem szerencsés a fogyasztói társadalom portékájának tekinteni. A kungfu nem árucikk!

Akkor miért kerül mégis pénzbe?

A tanulási lehetőség minden időben egyfajta áldozathozatalt igényelt, amivel a tanítványok bizonyították az elszántságukat és érdemességüket. A Shaolin kolostorban napokig kellett várakozni a zárt kapu előtt, majd a beengedés után évekig takarítani és mosogatni. Idővel befogadták a legrátermettebbeket és beavatást nyerhettek. A tanítványi státuszt nem adták sem könnyen, sem ingyen. Akkortájt így ment.
A Kungfu Akadémián érthető okokból a tagsági díj fizetését érezzük megvalósíthatónak, így járul hozzá minden tanítvány az iskola működéséhez. Az iskola léte biztosít lehetőséget a tanításnak, a szükséges feltételrendszer fenntartásával.

A kungfu különbözik a sporttól

A sportban a figyelem elsősorban kifelé irányul, az eredmény a fontos, a kupa, az érem és az oklevél. Ettől hízik az egó (ÉN), de ezzel sokszor egyenes arányban fogy az alázat a környezet iránt.
Ezzel szemben a kungfu önfejlesztés, a figyelem befelé irányul, itt mindenkinek elsősorban önmagához képest kell fejlődnie. Ez már rövid távon is az egó lebontását eredményezi, helyet adva a tudatosságnak, ami később fontos felismerésekhez vezethet.

A sport és a kungfu egyaránt koncentrációt, tiszteletet és türelmet fejleszt a gyakorlókban, de más módon és más célból teszik mindezt. Akik a kungfu-t értően gyakorolják, azok tanítványnak érzik magukat és ennek megfelelően viselkednek. Szerények, tisztelettudóak. Nem vásárlók vagy vendégek, ahogy a konditermekben vagy a fitness klubbokban megszokhattuk.

A XXI. században biztos nem egyszerű ezt megérteni és elfogadni, de tudni róla előnyös. Most már talán érted hová csöppentél, és el tudod dönteni, hogy vonzó-e számodra ez a gondolatvilág.