A mester épp a kertjében elmélkedett mikor megzörgették a kaput. Kinyitotta és egy középkorú férfit pillantott meg, aki mikor meglátta meghajolt és tiszteletteljesen kérlelni kezdte, hogy fogadja őt tanítványául. A mester behívta és megkérdezte, honnan az ötlet hogy őt kereste fel szándékával?
Erre az ember elmesélte, hogy az utóbbi három évben öt mesternél is próbálkozott a tanulással, de sehol nem azt kapta amit remélt. És most az útja idehozta, mert a mesterről csak jót hallott, és ezért nagy bizodalma van az ő tanításában.
A mester egy feltétellel beleegyezett a tanításba:
– Épp egy kúton törtem a fejem mielőtt bekopogtattál, segíts nekem kérlek!
A tanítvány nagyon megörült a lehetőségnek és szíves örömest felajánlotta segítségét. Erre a mester adott neki egy ásót és megkérte, hogy kezdje el az ásást a kert jobb szélében, a kerítés mellett. Ő még elintéz valamit, és hamarosan jön. A tanítvány meg akarta mutatni, ezért ásott megállás nélkül egy jó órát. Mire a mester megjelent, látva a mély gödröt elkezdte csóválni a fejét.
– Lehet hogy a kert másik végében jobb helye lenne a kútnak, onnan könnyebben locsolhatnék. Inkább áss ott!
A tanítvány nagyot nézett, de nekilátott az új helyen a munkának, teljes erővel. Amikor a tanítvány alig látszott ki a gödörből, a mester megjelent és mondta:
– Jaj, állj meg! Közben rájöttem, hogy a kert közepén lenne ideális helye a kútnak, mert a víz így mindenhonnan egyforma távolságra lenne.
Erre a tanítvány ledobta az ásót és így szólt: – Mester, ha mindig máshol ásom, sosem érek a forrásig!
A mester ezt hallva lassan továbbsétált, miközben alig látható mosoly suhant át az arcán.
A kút
