Kínában a tea bölcsessége az elmúlt évszázadok alatt generációról generációra szállt, és az ország különböző területein kialakultak a sajátságos termesztési, teakészítési, felszolgálási és fogyasztási szokások. A teaivás eleinte a különleges forró ital élvezetéről szólt, majd lassan egyfajta társasági eseménnyé vált. Napjainkban ugyanúgy, mint régen akár egy hangulatos teaházban, akár otthon egy csésze, frissítő, illatos tea kortyolgatása mellett végtelen lehetőség nyílik egy kis pletykára, üzleti megbeszélésre, vagy családi összejövetelre. Nagyobb dél-kínai városokban a teaivás Dim Sum-al (kis adagokban felszolgált párolt finomságok) teljesen felváltotta a reggelit, és délelőttönként a városiak megszokott hagyományává vált. Ha vendégként érkezünk egy kínai családhoz, szinte biztosra vehetjük, hogy teával fogadnak majd minket. Minél fontosabb a vendég, annál magasabb minőségű teával kínálják az otthon fellelhető legszebb teás készletben.
A TEA TÖRTÉNETE
A tea története Kínában kezdődött. A legenda szerint felfedezése Shen Nong császár nevéhez fűződik (i.e. 2700), aki híres volt gyógynövény ismeretéről, és a gyógyszerészek ősatyjaként tisztelik napjainkban is. Bölcs uralkodó hírében állt, aki körültekintően kormányozta az országot. Egyik rendeletében például egészségügyi okokból megkövetelte mindenféle víz forralását ivás előtt. Egy nyári napon, birodalma egy távoli vidékének látogatása közben kíséretével megpihent. Rendeleteihez híven szolgái éppen az ivásra szánt vizet melegítették, miközben a feltámadt szél néhány levelet sodort le egy közeli fáról, ami épp Shen Nong vízforraló edényébe esett. A császár érdeklődve figyelte, hogyan festi meg a vizet pillanatok alatt a levél és megkóstolta a főzetet. Édeskés, kellemes ízt érzett és miután több csészével megivott belőle, frissnek és ébernek érezte magát. Rájött, hogy talált egy új, hasznosítható gyógynövényt. Gondos tanulmányozásba kezdett, majd később utasítást adott a növény termesztésére.
A tea történetének másik kiemelkedő alakja az i. sz. 8. században élt Lu Yu volt, aki életét a tea kutatásának szentelte és megírta az első összefoglaló művet, amelyet Tea enciklopédia (Cha Jing) néven több nyelvre is lefordítottak.
A teaszüretről és teafogyasztásról szóló legkorábbi feljegyzések i. e. 2000-ből származnak. A Tang dinasztia (618-907) végére a teaivás egyre divatosabbá vált majd a Song dinasztia (960-1279) idején érte el aranykorát. A teaivás hagyománya fokozatosan a kínai kultúra szerves részévé vált. Ezekben az időkben jutott el a tea Kína határain kívülre is, először Japánba és Koreába, majd később a Közel-Keletre. Európát 800 évvel később, csupán a 16. században érte el a tea, amely az egyik legnagyobb ajándék amit a nyugati világ a Kelettől kapott. Napjainkban a tea az egyik legnépszerűbb ital, számos országban termesztik és exportálják szerte a világon. Kína a világ legnagyobb zöld tea exportőre, a világpiac 80 %-át fedi le.
A TEAFA VAGY TEACSERJE
Örökzöld növény melynek latin neve Camellia sinensis, vagyis kínai kamélia. Más növényekhez hasonlóan van gyökere, levelei, virága sőt még gyümölcse is! A teafa szeptemberben virágzik, virága fehér, ritkán rózsaszínes árnyalatú, s mivel sok benne a virágpor ezért ősz végén és tél elején a méhek kedvelt pollengyűjtő célpontja.
A vadon élő teafa elérheti akár a 15-30 méteres magasságot, és több száz évig is élhet. A termesztett fajtákat azonban a gyakoribb szüretelés érdekében rendszeresen metszik, ezzel biztosítva, hogy ne felfelé, hanem inkább oldalirányban terjeszkedjenek. Ezt nevezzük teacserjének. A teaültetvényeken a teacserjéket nem szokták túl közel ültetni egymáshoz, mert versenyezni kezdenek a fényért és a termőtalajért. Magasságukat évente háromszor 60-90 cm-re vágják vissza a könnyebb és bőségesebb szüret érdekében. Egy fiatal cserjéről 3 év után lehet először tealevelet gyűjteni, és azt követően 50-60 évig szedhető gazdaságosan.
A teacserje egészsége nagyban függ a napfénytől, levegőtől, víztől és a földtől. Érdekessége, hogy ugyanazon növényből más-más ízű főzetet nyerhetünk attól függően, hogy milyen termőterületen ültettük el. Vagyis a tea alkalmazkodik a környezetéhez, a helyi talajhoz és a klímához. Kínában, a tea őshazájában a világon egyedülálló módon több százféle teafajta létezik, de csak nagyjából száz félét fogyasztanak rendszeresen.
A TEA SZÜRETELÉSE
Ahol gépekkel szedik a teát ott csak átlagos minőségű teához lehet jutni. A magas minőségű tea szüretelése minden esetben kézzel történik, mivel különböző minőségű levelek vannak ugyanazon növényen, ezért szedéskor minőségi válogatást is kell végezni. A kézi szedés egy rendkívül kifinomult és időigényes feladat. Mivel a férfiak keze ügyetlenebb, ezért inkább fiatal lányokat képeznek ki erre a feladatra. A legjobb levelek a legkisebbek és a hajtás csúcsán találhatóak. A piciny lándzsahegy formájú levelek annyira értékesek, hogy a régi időkben csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, ugyanis az a néhány levél a csúcskategóriát képviseli.
Kínában egyes teák árfekvése rendkívül magas, míg másoké egész olcsó akár ugyanabból a teafajtából. Az ár és a minőség ugyanis attól is függ, hogy mely napszakban, melyik évszakban, milyen magasságban valamint a hegy mely oldaláról és hogyan szüretelték le a tealeveleket. A legkedvezőbb időszak pirkadattól napfelkeltéig tart, és napnyugtakor amikor már nem erős a napsugárzás. A napközben szüretelt tea durvább, erősebb ízű és alacsonyabb minőségű. Az évszak mint említettük szintén döntő jelentőségű, a tavaszi szüretelésű tealevelek a legértékesebbek és ahogy múlik az idő és közeledik a nyár egyre esik a minőségi besorolás. Hagyományosan ősszel és télen nem szedik a tealeveleket, ekkor jön el a növény megújulásának ideje, ez a regenerálódás időszaka. Sajnos manapság azonban bizonyos ültetvényeken egész évben szedik a leveleket, hogy a megnövekedett vásárlói igényeket ki tudják elégíteni. A 2000 méteres magasság fölött szüretelt tea mindig értékesebb, mint az alacsonyabb részekről gyűjtött. A termőterület különféle részei más-más időszakban kapják az éltető napfényt és ráadásul azt is eltérő időtartamban. Ez is differenciáló tényező, a minőségi besorolást illetően. A szüretelés csúcsa amikor betanított majmokkal szedetik le az emberek számára már megközelíthetetlen helyeken élő teacserjék legzsengébb hajtásait.
Ha mindezeket számításba vesszük, világossá válik, hogy egy-egy teaültetvényen szinte csak néhány bokor lehet a legjobb elhelyezkedésű. Ez magyarázza a tea időnkénti irreálisan magas árát, mely esetenként könnyen elérheti vagy túl is szárnyalhatja a kilónkénti egymillió forintos árat is!
A tealevelek szüretelése után azonnal el kell kezdeni a feldolgozást, ugyanis egy csekély késedelem is csökkenti a minőséget és az eladási árat.
