Az évszázados tapasztalatok szerint egy tökéletes tea elkészítésének három fontos eleme van, melyek egyformán fontosak ahhoz, hogy a lehető legízletesebb főzethez jussunk: megfelelő teáskanna, tiszta víz és a helyes vízforralás. A szakértők úgy fogalmaznak, hogy a kanna a tea apja, a víz a tea anyja, a faszén pedig a barátja. A szén és a tűzifa a faszénnel ellentétben füstöl és a füstös aroma beszivároghat a vízbe ezért ezek nem ajánlottak. Manapság ugyan leginkább gáz vagy elektromos tűzhelyet használunk, de érdemes tudni, hogy az izzó faszénen melegedett vízzel forrázott tea a valódi tűz ízét is magában hordja, így ez adja a legfinomabb főzetet.
A KANNA, A TEA APJA
Eleinte nem voltak teáskannák Kínában, hanem egyszerű rizses csészében áztatták és abból is fogyasztották a teát. Később a kézművesek elkezdtek kifejezetten teakészítésre szolgáló kannákat gyártani és a Ming dinasztia végére az egyedi formájú és mintájú, kifinomult hőálló darabok készítése önálló művészeti ággá fejlődött. A változatos forma és színvilág a módosabb gyűjtőket arra sarkallta, hogy minél több különleges alkotás birtokába jussanak a nagytekintélyű mesterek remekműveiből.
A hagyományos kínai teáskanna készülhetett féldrágakövekből, mint jádéból és achátból, vagy egyéb anyagokból mint kristályból, zománcból, porcelánból vagy cserépből. Napjainkban főleg esztétikai és praktikussági szempontok miatt készülnek üveg és rozsdamentes acél kannák is. A hagyományos anyagok közül a porcelán a mai napig népszerű, hiszen könnyű dekorálni, belül fehér, így látható hogy milyen erősségű a főzet. A csúcsminőségű porcelánkannáról azt mondják, hogy olyan fehér mint a jáde, vékony mint a papír, visszaveri a fényt akár a tükör, és csilingelő hangot ad amint egy másik porcelánt vagy ujjunkat finoman hozzáütjük.
Másik kiváló teáskanna alapanyag a Yi Xing-i cserép. Yi Xing Kína egyik legrégebbi kerámiakészítő központja Jiang Su tartományban. A mázatlan barna, vörösesbarna és sárgásbarna keménycserép teakerámiák alapanyaga a helyi „zisha”, vagyis vörös homok agyag. A kanna színe az agyag vastartalmától függően változik, ezért gyakran láthatunk színbeli eltéréseket az egyes kannák között. A 16. sz. óta készülnek itt teakerámiák, melyek végtelen formai és dekorációs gazdagságot mutatnak, az egyedi kannákon készítőjük nevét is feltüntetik.
A legszebb darabokat ezen kívül még művészi kalligráfiák és versikék is díszítik. Magas hőfokon égetik tömörre, kissé nedvszívó marad, vagyis a kannában lerakódik a korábbi tea emléke, ezért általában csak egyféle teát forráznak benne. Ellenáll a magas hőmérsékletnek, lassan vezeti a hőt így nem égeti kezünket a füle. Egy jó kannából egyenletesen folyik a tea, porcelános csengő hangot ad ha megütik, és a teteje szorosan záródik. Olyan erős, hogy egy átlagos súlyú ember akár rá is állhat anélkül hogy eltörne. Mosószerrel nem szabad öblíteni, csak tiszta vízzel.
A legmegfelelőbb kanna kiválasztása a kínai teakultúrában személyes ügy, mondhatni szívügy,- amint szemünk végigpásztázza a kínálatot egy darab kiemelkedik a többi közül. Ne hagyjuk figyelmünket elvonni más, esetleg jobbnevű vagy drágább kanna által, mert egyéni ízlésünk szerint tudjuk megtalálni azt a kannát ami boldoggá teszi teázásainkat.
Fontos megvizsgálni, hogy megfelelően záródik-e a teteje, egyenletesen folyik-e belőle a tea és kényelmes-e a fogantyúja. Mielőtt döntenénk, szagoljunk bele a kannába és ha az anyagán kívül (porcelán, agyag stb.) semmi furcsa szagot nem érzünk benne nyugodtan megvásárolhatjuk. Első használat előtt alaposan meg kell tisztítani a kannát a külső és belső szennyeződésektől, melyet hagyományosan áztatással és kifőzéssel végeznek. A további használat után se alkalmazzunk vegyszereket a tisztításhoz, mert azok beszívódhatnak a kanna anyagába majd onnan a következő adag teánkba. Használat után öntsük ki az elhasznált tealeveleket, tiszta vízzel öblítsük ki a kannát és tegyük a szárítóra.
Különösen a cserépkannák esetében igaz, hogy érdemes több kannát is tartanunk otthon ha többféle teát fogyasztunk, legalább egyet a zöld és világoszöld teáknak, egyet pedig az erősebb vörös vagy fekete teáknak.
A VÍZ, A TEA ANYJA
Lu Yu, a teák patrónusa szerint teakészítéshez a legideálisabb a hegyi forrásvíz. Ugyan bármilyen forralt vízből készíthetünk teát, de azt tudnunk kell, hogy a legjobb minőséget csak tiszta víz és kiváló minőségű tealevelek párosításával érhetjük el. Mivel a tealevél alkotóelemeinek fele oldható és ezek felelősek a főzet ízéért, színéért és illatáért logikusnak tűnik, hogy kizárólag a megfelelő tisztaságú víz hozza ki a tealevelek legelőnyösebb tulajdonságait.
Csapvíz esetén, azt vízszűrővel érdemes tisztítani kivonva belőle a káros anyagokat. Ha ez nem megoldható forraljuk fel a vizet és csak a felső részét használjuk fel a teához, a leülepedett alsó részt ne. Amennyiben ásványvizet használunk, vásároljunk olyat, amelyiknek a lehető legalacsonyabb az ásványi anyag tartalma. Termálvíz viszont nem alkalmas teakészítésre mert túl magas az ásványi anyag tartalma.
A kínaiaknak több száz éves tapasztalataik vannak a víz forralását illetően is. Kínában csak „hal-szem” vízzel 80-85 °C (a buborékok akkorák, mint a hal szemei) vagy „öreg ember” 100 °C (nagyobb buborékok) készítenek teát. Persze a tea fajtájától is függ az ajánlott víz hőmérséklete, például a zöld, világoszöld és virágteák esetében 80-85 °C az ideális, míg a pu’er, a polee vagy a vörös teák készítésekor 100 °C-ig kell melegíteni a teavizet.
Halszem víz, Öregember víz
Bizonyos összetevők lassabban, míg mások gyorsabban oldódnak, ezért ha illatos és zamatos teára vágyunk figyelnünk kell az áztatási időre is. Az ideális áztatási idő zöld tea esetében 1-2 perc, oolongnál 2-4 perc, fekete és vörös teáknál 3-5 perc legyen. A hosszú időre vízben felejtett zöld tea keserű és savas lesz, a keserűbb vegyületek és a csersav miatt. Ezért az ottfelejtett teát inkább dobjuk ki a szemétbe, mert többet ártunk vele magunknak mint használunk. Jó minőségű teáinkat többször is leönthetjük, tehát ne dobjuk ki a szűrőből az első áztatás után, mert a második-harmadik adag ital még finomabb lesz. A maximális ízhatás elérésének feltétele a tökéletes kioldódás, amikor a levél a legnagyobb felületen érintkezik a vízzel. A szűrő legyen tágas, anyaga lehet üveg, porcelán, vagy bambusz. Fémek esetében esetleg rozsdamentes acél, de mivel a kioldódó fémek nem tesznek jót, inkább kerüljük a fémszűrőt.
A TEA TÁROLÁSA
A tealevelek fajtánként elkülönítve, száraz, sötét és nedvességtől mentes helyen őrzik meg legtovább értékes íz és illatanyagaikat. Ne tömörítsük kis helyre a teát, hagyjuk, hogy lazán helyezkedjen el különben könnyen összetörhetjük a gondosan sodrott leveleket.
A tea tárolására nem jó megoldás a papírzacskó vagy a műanyag doboz, megfelelő viszont a légmentesen záródó fém doboz vagy üveg edény. Miért?
Mert a tealevelek rendkívül szárazak, ezért hajlamosak mindenféle szagot és nedvességet magukba szívni a levegőből, ami keserűvé és élvezhetetlenné teszi a főzetet. Ne tároljuk a teafüveket ezért erős fűszerek, pl. curry, chili vagy bors közelében és ne tegyük ki közvetlen napsugárzásnak sem.
Bizonyos fajta teákat akár 10-20 évig is eltárolnak és minél öregebbek annál jobbak, akár a különleges borok.
