Szerencsére agyunk „háttérképét” éppúgy beállíthatjuk, mint ahogy a monitorunkon tesszük. Az optimisták automatikusan jó beállításokat adnak az agyuknak, de ugyanez egyszerű gyakorlással is elérhető. Mary Charlson (Weill Cornell egyetem) több száz alanynál azt figyelte meg, hogy ha reggelente olyan pozitív képekre gondolnak, mint egy boldog kisbaba vagy egy festői napfelkelte , egész életmódjuk aktívabbá válik és javítja az immunmutatóikat is. Van azonban egy módszer, amelynek hatása szintén bizonyított, s amelyhez nem kell kilépnünk sem házunk, sem elménk ajtaján. Egyszerűen csak átéljük, ami itt és most zajlik.
A meditáció újrakonfigurálja az agykérget
Nevezik éber figyelem meditációnak, teljes tudatú meditációnak, vagy eredeti nevén mindfulnessnek is, melynek lényege: szélesítsük ki figyelmünk mezejét annyira, hogy teljesen tudatában legyünk a jelen pillanatnak, kezdve a zajoktól az illatokon és testérzeteken át az érzelmeinkig és a gondolatainkig. Eközben nem ítélünk meg semmit, és nem foglalkozunk olyasmikkel, amik nincsenek jelen: nem emlékezünk, nem tervezünk.
Kezdetben hippiknél dívik, mint a személyiségfejlesztés egy módja; majd
Jon Kabat-Zinn művei nyomán (magyarul például : Az éber figyelemről – örök kezdőknek) bevonul a klinikai pszichológiába. Kabat-Zinn elhagyja a spirituális gyökereket, s létrehozza az MBSR-programot – stresszcsökkentés a teljes tudat alapján-, melyet már több száz amerikai kórház alkalmaz sikerrel depresszióra, függőségekre, figyelemzavarokra és a súlyos érzelmi labilitással jellemezhető borderline szindrómára.
Hogyan lehet a meditációnak ennyire jó hatása ilyen különböző állapotokban? Úgy tűnik, egyfajta mentális erősítő gyakorlatról van szó, messze nem az elme passzív pihenéséről. Ahhoz, hogy a szokásos, csapongó gondolatainkat lecsendesítsük, vagy megállítsuk az emléktöredékek áradatát, komoly szellemi erőfeszítés szükséges. Amelytől úgy vastagszik meg a homlok- és fali lebenyi, valamint a cinguláris kéreg, a figyelem irányításának területei, mint a bicepszgyakorlatoktól a karunk.
Helen Slagter és Richard Davidson (Wisconsini Egyetem) 3 hónapos intenzív meditációs visszavonulás előtt állókat vetett alá a figyelmi pislogás feladatnak, melyben betűk között kell észrevenni két, 300 milliszekundum eltéréssel megjelenített számjegyet. A meditációs kurzus előtt a legtöbben csak az első számot észlelik, a másodikat a figyelmük „átalussza”. Ez a fajta elkalandozás a 3. hónap végére csökken, és a második számot is detektálják az alanyok. Az amygdala rossz hírű agyterület, noha az érzelmek átéléséhez, sőt az empátiához is nélkülözhetetlen. Akiknél viszont túlzottan ugrásra kész, azok derűre-borúra kiborulnak, mint ahogy ez a borderline-okra jellemző. Nem véletlen hogy ők az éber figyelem meditációt is magába foglaló módszerrel gyógyulnak leginkább: ez ugyanis, ahogy Pierre Rainville (Montreali Egyetem) bizonyította, csökkenti az amygdala aktivitását, miközben fokozza a pozitív érzelmekért felelős bal féltekei területek tevékenységét.
A pszichoneuroimmunológia, e fiatal tudomány nevében hordja az általa felfedezett, talán legfontosabb összefüggést: ideg- és immunrendszerünk folyamatosan kommunikál egymással. És bizonyos, hogy idegrendszerünk állandó riadókészültségét immunrendszerünk sínyli meg. A tartós stressz kiszolgáltat minket a kórokozóknak, és talán még a dohányzásnál is jobban öregít. Visszafordítható mindez? Egy kutatás szerint igen, méghozzá ismét csak meditációval. Rejtélyes módon az intenzíven meditálóknál erősödik az immunrendszer, sőt egy olyan enzim aktivitása is nő, amely elősegíti, hogy a sejtek hosszabb életűek legyenek.
