A Ming dinasztia (1368–1644) óta a három tiszteletre méltó bölcset leggyakrabban együtt ábrázolják, és Fu–Lu–Shou néven Kínában mindenki ismeri, jóllehet kultuszuk egymástól függetlenül alakult ki. A Három csillag elnevezés onnan származik, hogy a bölcsekkel kapcsolatban utalásokat találhatunk három konkrét égitestre, amelyek már az ősidőkben is felkeltették az emberek figyelmét különleges elhelyezkedésükkel vagy erőteljes ragyogásukkal. Shou csillaga a Canopus, amely egy első fényrendű csillag a Hajógerinc csillagképben. Ez a második legfényesebb csillag az éjszakai égbolton a Szíriusz után. Fu csillaga a Jupiter, Lu csillaga pedig a Nagy Medve csillagképben található Ursae Maioris.
A természeti népek rendkívüli alázattal fordultak az őket körülvevő világ felé, megfigyelték az égitestek mozgását és földi életre gyakorolt hatásait. A csillagokat tiszteletük jeleként gyakran megszemélyesítették és különféle tulajdonságokkal látták el. Kínában a jókívánságok kultusza a távoli múltban gyökerezik, szimbolikus alakjai közül az egyik legnépszerűbb a „Három csillag” (kínaiul: San Xing) csoportja. Kevesen tudják, de eredetileg csak egy bölcs volt, a Lu, és később a hármasság szent egysége miatt egészült ki még kettővel a Fu-val és a Shou-val.
Lu Xing
A régi Kínában a hivatalnoki előmenetel isteneként tisztelték, ugyanis a „lu” hivatalnoki jövedelmet jelent. Lu Xing egy valós történelmi személyiség, Si Feng (i.e. 2. sz.) istenné emelt alakja. Si Feng a Han-dinasztiát megalapító Liu Pang császár szolgálatában állt, mint császári főhivatalnok. Gyakorta szarvason lovagló öregemberként ábrázolják, hiszen a szarvas akárcsak a hivatalnoki jövedelem, szintén lu-nak hangzik.
Manapság főként mint a karriert, befolyást, pénzt, egyszóval az anyagi boldogulást biztosító szerencseistenként tisztelik. Mindig jáde övet viselő alakként jelenítik meg, aki egyik kezében egy úgynevezett Ru Yi-t (kép) – egy S alakú hagyományos kínai szerencsehozó tárgyat tart. Ez a különleges talizmán a tulajdonosának minden szíve vágyát beteljesíti és mint olyan, egyúttal a hatalmát is szimbolizálja. Teljesebb megjelenítés esetén a másik kezében egy különleges, kis hajóra emlékeztető aranyöntvényt tart, ami az ókori Kína legértékesebb fizetőeszköze volt.
Fu Xing
A kínai népi mitológiában a boldogság istenének szerepét tölti be, személye összefonódott a boldogságot küldő Tien-Guan, azaz a mennyei hivatalnok alakjával. Leggyakoribb ábrázolása is ebben a formában ismert, befolyásos hivatalnokok öltözetében, magas süveggel és vastag övvel jelenítik meg. Fu Xing kezében általában egy összetekert, ritkábban kiterített írástekercset tart, amelyen ez olvasható:
„A mennyek hivatalnoka boldogságot ajándékoz.”
Teljes ábrázolásban a tekercsen kívül a másik kezében egy kisbabát is tart, amely a gazdag gyermekáldást és a családi békét szimbolizálja.
Shou Xing
A hosszú élet csillaga, akit a legenda szerint anyja tíz évig hordott a méhében és amikor megszületett már idős ember volt. Teljes ábrázolás esetén az egyik kezében pásztorbotot fog, amelyre lopótök van kötözve, ez többek között az utódok felvirágzásának jelképe, de szimbolizálja még a bölcsességet és a mértékletességet is. A másik kezében a szent őszibarackot tartja, ami a hosszú élet jelképe. A pásztorbot nélküli megjelenítés is igen gyakori, ilyenkor egyszerűen hosszú életet ígérő szerencsehozóként működik. Shou régtől fogva igen közkedvelt istenségnek számított, tiszteletére Kína szerte templomokat emeltek. Az ősi megfigyelések szerint a Shou csillag (Canopus) megjelenése hosszú életet jósol az uralkodónak és országának, ha viszont nem látható a csillag az égbolton az rossz előjel, háborúra, viszályra és szerencsétlenségre figyelmeztet.
A „három csillag” alakja gyakori témája az újévi színes feliratoknak és papírkivágásoknak. Nem csak újévre, hanem szinte valamennyi alkalomra praktikus ajándéknak számítanak. Ezeknek a kedvelt szerencsehozóknak az otthonok és üzletek ajtófélfáira kiragasztott képei biztosítják jókívánság formájában a boldogságot, szerencsét és a hosszú életet. Kisebb-nagyobb szobor formájában is beszerezhetők, amelyeket a házi oltárra szokás állítani, és előttük füstölőt égetve fohászkodni hozzájuk. A szobrok elhelyezése, egymáshoz viszonyított helyzetük meghatározott, úgy jó ahogyan a piros képen látható, jobbról balra haladva Fu–Lu–Shou.
