Először is nagyjából tisztázzuk a fogalmakat.
Küzdősport: Siker és eredményorientált harci-önvédelmi mozgásforma, a kibontakozási helye a verseny, amely valamely kölcsönösen elfogadott szabályrendszer keretei között zajlik.
A tanítványok, versenyzők, minél eredményesebbek annál magasabb fokozatot vagy elismertséget birtokolnak. Az áhított cél legyőzni mindenkit, a legjobbnak lenni, ehhez viszont rengeteg izzasztó gyakorlásra és sok lemondásra van szükség. A legjobb gyermekkorban elkezdeni, sérülésveszélyes, bizonyos életkor felett már nem áll jól. Például: ökölvívás, birkózás, kick-boksz, MMA stb.
Harcművészet: Elmélyítésre alkalmasabb, mivel a gyakorlókat nem helyezik nyomás alá az aktuális megmérettetési időpontok. Idő van, ez miatt lényegesen stresszmentesebb, inkább életvitelszerű gyakorlást kínál, a szerényebb képességű embereknek is kiváló lehetőség. Helyszíne az edzőterem, közege a csoport. Cél, hogy mindenki önmagához képest fejlődjön, és mindeközben az edzésből származó sérülések ne hátráltassák a rendszeres munkát. Elkezdhető felnőttkorban is, és nincs felső korhatára a gyakorlásból származó öröm megélésének. Ha jól csinálják kifejezetten regeneráló, feltöltő hatású!
És lehet egyfajta mix is, mint többek között például, a Taekwon Do, ami lehetőség szerint gyakorolható harcművészetként és olimpiai sportágként is, egyaránt.
Manapság a harcművészeti világ Magyarországon szerencsére színesnek mondható, van választék bőven. Segítünk eligazodni feltett kérdések formájában, hogy megtalálhasd a Neked leginkább valót.
Honnan jön az ötlet?
Egyszerűen csak a kíváncsiság hajt? Láttál egy filmet, ami megérintett? Meséltek a barátaid? Megjelent a szívedben az érzés, hogy ezzel dolgom van?
Természetesen mindegyik lehet jó indulás, a filmélménynél arra kell ügyelni, hogy a valóság a filmeken látottaktól részben a Te személyes alapképességeid miatt, jelentősen eltérő lehet. Ami a főhősnek a naplementében pár óra alatt összejött, mint elszántság és technikai tudás az a valóságban általában lassabban épül, tovább tart.
A barátok ajánlása az jó alap szokott lenni, mert már van bizalmad és bizonyos szintű kíváncsiságod is. Ezzel hónapokat lehet spórolni. A belső motiváció messzire vihet, ha türelemmel is párosul!
A legfontosabb erény a türelem, majd az alázat következik, végül az állhatatosság. Ezek megléte a harcművészetekben és a küzdősportokban is, a célt érő ember ismérve!
Milyen célra keresel?
A leggyakoribb, hogy önvédelmi céllal. Második, hogy szeretném magam megvédeni, de legyen valami szellemiség is!
Az önvédelemnél azt javaslom mérlegre tenni, hogy milyen esélye van annak, hogy meg fognak támadni, mennyire nagy a baj?
Ha a leggyorsabb megoldást keresed, mert olyan helyen laksz, vagy valakik kipécéztek maguknak, akkor a küzdősportok a legjobb választás. Ott nagyon gyorsan indul a harcra tanítás, hiszen lényegében erről szól. Versenyre lehet felkészülni, ami jó, mert a megfeleléskényszer szárnyakat ad, illetve ki lehet próbálni a lehető leghamarabb a tanultakat a gyakorlatban is. Mindez kifejezetten hasznos a stresszes élethelyzetek megélése és kezelése szempontjából is.
Fontos, hogy rendszeresnek kell lenni és szorgalmasnak, mert különben a kudarcélmények sokasodni fognak.
Tudni kell, hogy természetesen mindenki nyerni szeretne, ahogy Te is, ezért kíméletre ne számíts, bírni kell a fájdalmat és be kell vállalni, hogy maradhatnak nyomai az összecsapásnak! A képességek a befektetett idővel és energiával egyenes arányban fejlődnek, ha kihagysz annak ára lesz, nem egyszerű a visszaszokás!
Természetesen ez így van a harcművészeteknél is, ahol azonban jó esetben az önvédelem csak következmény, nem az elsődleges cél. Inkább életmód és az életerő fejlődését segítő képességfejlesztés, de persze vannak harciasabb klubbok is, amelyek a kicsit ez – kicsit az vonalat képviselik.
A legszomorúbb az, ha valaki egy alaptalan belső félelme miatt tönkreteszi magát. Túlkeményít, szétveri az ökleit a téglákon, a csonthártyáit vagy egyes ízületeit túlerőlteti, károsítja.
Ami jó ötletnek látszott huszonévesen, az már nem tűnik annak ötven körül amikor a test benyújtja a számlát! Ezt sajnos sokan nem gondolják végig. Ráadásul, ha ezek után sose támadták meg, nem kellett használnia a képességeit, de később ezek megszerzése miatt kellemetlenségeket kell elszenvednie, az az igazán kontraproduktív időtöltés kategóriája. Ésszel végezve, a fokozatosság elvét betartva és a kellő regeneráló praktikákat ismerve, a test kondicionálása természetesen kívánatos és elengedhetetlen.
A harcművészetek célja, hogy egészségesebbek és boldogabbak legyünk a gyakorlásától.
„Csak az egészséges ember képes az önvédelemre!”
Önvédelmi célok esetén, egy rövidebb tanfolyamon részt venni jó ötlet, mert ha az ember megismeri a határait, arra a felismerésre már komoly képességeket lehet később ráépíteni!
Szellemiség. A túlzó szellemiségi elvárások sokszor zsákutcába vezetnek. Alapvetően nincs azzal semmi gond, ha valaki többet szeretne, csak tudni kell helyén kezelni. A könnyen megszerezhető csodás képességek vizualizálásának korából azt hiszem már kinőttünk.
A harcművészetek szellemisége a gyakorlás megpróbáltatásain a holtpontok és nehézségek utáni lelki feltámadások, a mindennapos gyakorlási igény megjelenése után következő, mély belső tapasztalatokkal és megértésekkel kezdődik. Alkalmazkodás, ha szükséges visszaveszek az erőből, teret engedek a másiknak is, inkább együttműködök mint megpróbálom gyorsan lenyomni, ez a helyes irány. A harcművészeti szellemiség a haladóbbak tananyaga, mivel ahogy említettem az tapasztalati alapú, de az információszerzést addig semmi sem gátolja. A Kung-fu Akadémia honlapja erre tökéletesen megfelelő, lényegre törően és ingyen nyújt tájékozódási lehetőséget az érdeklődőknek.
Természetesen mindenki a legjobbat keresi, nem szeretné beérni kevesebbel, ez világos. Ha valaki valahol gyakorol, bizonyára azt a legjobbnak gondolja, ez így rendben is van, természetes.
Ha azonban ezt túlhangsúlyozzák, az lehet visszatetsző, óvatosságra adhat okot. A túl harsány, valamit palástol!
Mennyi időt szakítanál rá?
Ez manapság a szűk keresztmetszet, ami az elképzeléseket a realitással összefésüli! Szándékosan nem úgy kérdeztem, hogy mennyi időd van, mert hiszen tudjuk, heti 168 órád van. Mennyit szánnál ebből a tanulásra és gyakorlásra, önmagad ilyen irányú fejlesztésére? Milyen időtávban tervezel a képességfejlesztéssel? Hetek, hónapok, évek, évtizedek?
Persze az, amikor megszereted az adott mozgásformát és többet látsz belőle, mert már van tapasztalatod meg sikerélményed és tisztábban látsz, ez megváltozik majd, ekkor 10 év is gyorsan elröppen, de vegyük alapul a jelen igényt és lehetőségeket. Mi a terv, mi az elképzelés?
Tehát, mennyi időt szánnál a céljaid megvalósítására egy héten, a rendelkezésedre álló 168 órából? Hány százalékát ennek? Ettől hány százalékos eredményt remélsz rövidtávon? Kiadja, vagy újratervezés szükséges?
Remélem tudtam segíteni ezzel a kis együttgondolkodással, és meg tudod hozni a legjobb döntést. Fontos, hogy gondold végig, mert mindenhol a hozott anyagból fognak dolgozni, és ne feledd:
„A tízezer mérföldes út is, egy lépéssel kezdődik.”
