Amikor feltesszük a kérdést a hozzánk érkezőknek, hogy miért a kungfu-ra esett a választásuk, a válasz többnyire így hangzik:
„Azért, mert elsősorban az egészségmegőrzés és a szellemiség érdekel, nem a harc vagy a versenyzés”.
Sokan, meghallgatva belső sugallataikat, jobb állóképességük és spirituális fejlődésük ígéretes lehetőségét látják a kung-fu gyakorlásban. És igazuk van! Kezdjük az egészséggel. Az már eddig is tudott volt, hogy a megfelelő edzettség csökkenti számos egészségügyi probléma, így például a cukorbetegség, a daganatos vagy a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, de lássunk még messzebbre!
Kung-fu séta
Újabb bizonyítékokkal szolgáltak amerikai kutatók arra vonatkozóan, mennyire jót tesz a szervezetnek a testedzés, bár most inkább annak optimális intenzitásával kapcsolatban tett megállapításaikat emelném ki. Köztudott, hogy a testedzés hasznos, na de mennyi és milyen intenzitású edzés jár a legjobb eredménnyel?
E kérdés nyomába eredtek amerikai kutatók, és a vizsgálataikba több mint 2000 felműszerezett résztvevőt vontak be. A csoport tagjain kardiopulmonális (keringési perctérfogat és légzésfunkció) terheléses teszteket végeztek. A kiértékelésnél olyan változókat is figyelembe vettek, mint az életkor, a nem, az elhízottság vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések megléte, azok mértéke.
A viselhető műszerek adatait elemezve arra jutottak, hogy a mérsékelten erőteljes 70-80%-os fizikai aktivitás a leghatékonyabb módszere az erőnlét növelésének. A tesztek során ekkor mérték a legnagyobb oxigénfelvételt (VO2), ami mutatja, mennyi oxigént képes felvenni a szervezet edzés közben. Minél nagyobb ez az érték, annál jobb az úgynevezett aerob kondíció.
A mérésekből kiderült, hogy a mérsékelten erőteljes aktivitás, amilyen például egy erőltetett ütemű séta növeli legjobban az oxigénfelvételt. A túlságosan laza, lágy – vagy ellenkezőleg a maximumra fókuszáló nagyon intenzív igénybevétel jelentősen elmarad ettől hatékonyságban. Tehát a legajánlottabb az előbb említett 70-80%-os terhelés, ami nem éli fel a szervezet belső tartalékait, hanem bizonyítottan feltöltő hatású.
A Xing Yi Quan kung-fu irányzat (a Forma és a Tudat Ökle) alapjainak gyakorlását a régi írások gyakran hasonlítják egy lendületes sétához, ahol a folyamatos és koncentrált légzésnek a megfelelően dinamizált precíz mozgással való összehangolása a cél. A szisztematikus ismétlések idővel megteremtik a megfelelő tudatállapotot is, hogy a megannyi részlet egy teljes egésszé forrhasson össze.
Nagyszerű megerősítés, hogy a modern tudomány épp erre az ősi, a kungfuban már hosszú évszázadok óta alkalmazott edzésmódszerre mérte a legnagyobb állóképességi fejlődést és a legmagasabb oxigénfelvételt.
Jelen lenni a pillanatban
A Kung-fu Akadémia több évtizedes tapasztalata szerint, nálunk egy fél éve rendszeresen edző csoportban, a csoportenergia teljesen más jelenléti állapotról tanúskodik, mint egy kezdő csoportban. Újabb fél év elteltével a figyelemkoncentráció ereje és fenntarthatóságának időtartama a kezdeti többszörösére emelkedik, és ez még csak a kezdet…
A megfelelő hozzáállással végzett kung-fu tréning legfőbb jellegzetessége, hogy gyakorlás közben a figyelem befelé irányul. A napközben kiáradó, megismerő elme a mozdulatok szisztematikus ismétlésének hatására irányt vált és lecsendesedve „befelé hallgatózik”. A tudat egyhegyűvé tételét a csoportenergia felépülése és az arra való ráhangolódás különleges élménye teszi.
A megvalósult egyhegyű figyelemnek köszönhetően a kung-fu gyakorlók egyre nagyobb testtudatosságra tesznek szert, miközben fizikailag és szellemileg is megerősödnek, egyre kijjebb tolva teljesítőképességük határait. Ez a speciális tudatállapot a kungfu-ban való töretlen fejlődés alapfeltétele, megléte biztosítja a gyors, pontos érzékelést, valamint segít bevésni a szükséges reflexválaszokat.
Az egyhegyű figyelem a meditáció előszobája. Meditatív tudatállapotban a figyelem tárgya is elveszik, az elme leáll, nem mozog, nem figyel, nem akar és nem érzékel. A meditációnak a spirituális fejlődésben van legnagyobb haszna, így közvetve hozzájárul a harci képességek kiteljesedéséhez is.
Tudományosan igazolható a folyamat
Az agytevékenységet vizsgáló tanulmányok bizonyítékot szolgáltatnak arra, amit a buddhisták évszázadok óta vallanak: az elme megfegyelmezése és a koncentrációs gyakorlatok megváltoztatják az agyműködést és a tudatosság magasabb szintjére emelik az értően gyakorlókat. Eddig mindezt csak transzcendens síkon lehetett értelmezni – a fizikai világon kívüli, nem mérhető, materiálisan meg nem fogható dologként.
Voltak azonban olyan jellegű vizsgálatok, amelyek arra irányultak, hogy a belső figyelem milyen fizikai változásokat eredményezhet.
Az egyik első ilyen 2014-ben történt: dr. Sara Lazar a Harvard egyetem idegtudósa vezetésével végzett 8 hetes vizsgálat alatt egy 16 fős csoportnak, minden nap 30 percig kellett belső figyelmet gyakorolnia miközben MRI-vel monitorozták őket. Volt egy kontroll csoport is, amely a szokásos életét élte, és őket is ugyanígy vizsgálták.
Ezzel szinte egy időben, a Wisconsin Egyetem kutatói 40 éve meditációs gyakorlatokat végző 15 tibeti buddhista szerzetes agyának funkcionális mágneses rezonancia vizsgálatával bizonyították, hogy a meditációban gyakorlott szerzetesek agya rendkívül erős gamma-hullám tevékenységet mutat.
A gamma-hullámok az agy legerősebb és leggyorsabb agyhullámai, amelyek elősegítik az egyes agyáramkörök közötti különleges kapcsolatok kialakulását.
Az eredmény
A harvardi egyetem kutatásában résztvevő, 16 fős csoportnál az MRI eredményekből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy 8 hét alatt gyakorlatilag újraépült az agyuk szürkeállománya, jelentősen megnövekedett annak sűrűsége a hippocampusban. (A hippocampus – magyarul, agytörzsi tekervény egy csikóhal formájú agyterület, kétoldalt a halántéknál.) Bizonyítást nyert, hogy a jelenlétben való tudatosság megváltoztatja az agyat, annak struktúráját is előnyösen befolyásolja. A kontroll csoportnál viszont semmilyen pozitív irányú változást nem tapasztaltak.
Érdekes és figyelemre méltó, hogy a depresszióban szenvedőknél szűkül a hippocampus mérete és a stressz egyértelműen károsítja a szürkeállomány e részét. Ez az agyterület felelős a testtudatosságért, az izmok finom-mozgásaiért és a fájdalomtűrő képességért. Fontos szerepet tölt be a tanulásban, elősegítve a jobb emlékezést, valamint a logikus gondolkodást. Meghatározó a jellem fejlődésében, szoros kapcsolatban áll az én-tudatossággal, a pozitív érzelmekkel és a boldogságérzettel.
A kutatók másik legalább ilyen fontos megállapítása, hogy az agy képes folyamatosan fejlődni! A meditációs, figyelemkoncentrációs gyakorlatok megváltoztatják az agyműködést, a tudatosság magasabb szintjére vezetnek. A tanulmányból kiderült, hogy egyértelműen magasabb fokú a tudatosság szintje a belső gyakorlatokat végzőknél, mint a meditációban vagy az egyhegyű figyelemben járatlan személyeknél.
Mint kijelentették, ha az agyunk egy bizonyos részét használjuk, azért fog nőni és erősödni, mert használjuk. Ez tulajdonképpen nem más, mint szellemi edzés! A lényeg a
„használd, vagy elveszíted”
elve. Olyan ez, mint az izomerősítés. A tudatos figyelem módszere egyre népszerűbb útja a szellemi erők kifejlesztésének, amelynek lényege, hogy mentális fókuszunkat a test fizikai észleléseire összpontosítjuk. A belső figyelem, mint a jelenben tartózkodás legegyszerűbb formája könnyen beépíthető a mindennapi életbe, akár mint mentális és fizikai tréning, amely nem más, mint a kung-fu.
